Medvék jégre téve

A jeges medve a kihalással fenyegetett állatfajok népes táborába tartozik. Pedig lakóhelye meglehetősen zord vidék, az Északi-sark környéke. Azonban itt is utolérte az ember által okozott környezetszennyezés képében mutatkozó kipusztulás réme. A globális felmelegedéssel járó változások élőhelyének megszűnéséhez vezethetnek. Sajnos úgy tűnik, hogy sötét jövő vár ezekre a nagyszerű élőlényekre.

A sokféle medvefaj közül nem csak a barna medvét fenyegeti a kipusztulás réme, hanem fehér bundás rokona a jeges medve is erre a sorsra juthat. Az északi sarkkör végtelen hó- és jégmezőin élő ragadozót szintén az ember és tevékenysége sodorta végveszélybe. Latin nevén (Ursus maritimus) tengeri medvének hívják az északi területek csúcsragadozóját, mivel ideje nagy részét a sarki tengerek hideg vizében tölti, de mi maradjunk az ugyanolyan találó elnevezésénél, hogy jeges medve. Neve jól mutatja élőhelyének jellegzetességét az Északi-sark nem túl barátságos roppant hideg vidékét, a fagy örök birodalmát.

A jeges medve kizárólag húst fogyaszt, mivel növényzet egyáltalán nem található a Földnek ezen a részén. Étrendjében a fő fogásnak a fóka számít, de eszik halakat, tengeri madarakat és általában mindent ami mozog. Emiatt az emberre is veszélyes ragadozót tisztelhetünk benne. Hatalmasra képes nőni, súlya elérheti a hatszáz kilogrammot, hossza pedig elérheti a 2,5 métert. Nagyszerűen érzi magát a zord körülménye között, élőhelyén az emberen kívül nincs más ellensége. A jeges medve a sarkkör bajnoka, kitűnően úszik és gyorsabban fut a rénszarvasnál, bundájának színe pedig tökéletes álca a hómezőkön. Csak fekete szemei és a kitűnő szaglású orra üt el környezetétől. Nem túlságosan szapora állat, kétévente márciusban, esetleg áprilisban hoz a világra egy, vagy maximum négy bocsot.

Nagyjából 30-35 évig tart földi pályafutása. Amit ráadásul az utóbbi időkben jelentősen megrövidít az ember jelenléte az Északi-sark környékén. A globális felmelegedés miatt pedig az egész emberiséget okolhatjuk veszélyeztetettségükért. Ennek jelei ugyanis hamarabb érzékelhetőek a sarkokon. Ez a jeges medvék számára azt jelenti, hogy vadászterületeik egyre zsugorodnak, mivel a jégtáblákon úszva vadásznak. Ahogy a felmelegedés hatására egyre csökkennek a jéggel borított területek, úgy csökken a jeges medvék élettere és túlélési esélyei. Hosszabbak lettek a viszonylag meleg időszakok, ezért a medvék kevesebb zsírtartalékot tudnak felhalmozni, ami azzal jár, hogy erőnlétük egyre romlik. Ez a vemhes nőstények és a bocsokat szoptató anyák számára akár végzetes következményekkel is járhat.

A klímaváltozás csak az egyik fenyegetés a medvék számára, egyre nagyobb területeket vannak kitéve az ember általi szennyezésnek. A nagy olajmezők odacsábították az energiára éhes embert a jeges medve birodalmába. A kitermeléssel járó tevékenységek mindegyike végzetes csapás a medvéknek. Az esetleges balesetekkel járó olajszennyezések általában az állatok pusztulását okozzák. A bundájukért elpusztított jeges medvék száma eltörpül a fentebb említett okok miatt elhullott egyedek sokasága mellett.

Becsült adatok szerint kb. 20-23.000 jeges medve él a világnak ezen a jéggel borított, fagyos részén. A sarkkör térségében a telek egyre enyhébbek, a tavasz hamarabb hozza az enyhülést, hamarabb töredezik a jég. Az elmúlt száz évben öt fokkal emelkedett a sarki levegő hőmérséklete, húsz év alatt 3%-al lett vékonyabb a jégtakaró. Egyes számítások szerint, ha ez a tendencia folytatódik, 2080 körül már nem lesz jég az Északi-sark, a jeges medvék otthona felett. Ez pedig számukra egyet jelent kihalással.