Új génbankok,avagy az állatklónozás hajnala
2004.11.01. 19:19
Már jó régen volt, amikor Isten megbízta Noét a nevezetes bárka építésével, hogy megmentse családját és a szárazföldön élő állatfajokat az özönvíztől. Azóta eltelt néhány ezer év és most a helyzet jelenlegi állása szerint újabb mentőakcióra van szükség. Ma már azonban nem bárkát építenek...
Noé fagyasztott bárkája
Már jó régen volt, amikor Isten megbízta Noét a nevezetes bárka építésével, hogy megmentse családját és a szárazföldön élő állatfajokat az özönvíztől. Azóta eltelt néhány ezer év és most a helyzet jelenlegi állása szerint újabb mentőakcióra van szükség. Ma már azonban nem bárkát építenek, hanem az élőlények DNS-t tárolják. Londonban állatok számára, Rio de Janeiro-ban pedig növények számára hoztak létre modern mentőbárkát.
 Darwin centre a londoni Nemzeti Történeti Múzeumban |
Jól ismert történet az, amikor az Isten haragjában özönvizet bocsátott a Földre, hogy a bűnös emberek elpusztuljanak. Egyetlen embert talált, akinek más sorsot szánt, őt bízta meg, építsen bárkát és arra minden állatból vigyen magával egy párt, hogy amikor a víz visszahúzódik azok újra benépesíthessék a szárazföldeket. A bibliai Noé történetéről van, amelynek mintájára Londonban nemrég akciót kezdtek. Brit tudósok kihalással fenyegetett állatfajok lefagyasztott szöveteit helyezik el a londoni Nemzeti Történeti Múzeumban, hogy a megőrzött DNS-ek segítségével a jövőben feltámaszthassák az eltűnt élőlényeket.
A "Fagyasztott Bárka" elnevezésű terv több ezer veszélyeztetett állat szöveteit és DNS-ét gyűjti majd össze. Elsőként egy kihalással fenyegetett szaharai antilopfajta, egy Mexikóban őshonos galamb és a csikóhal DNS-e kerül a londoni Nemzeti Történeti Múzeum génbankjába. Az ötlet nem új keletű, voltak már próbálkozások arra is, hogy a mamutokat élesszék fel a klónozás módszerével. A szibériai tajgán talált megfagyott mamutok szöveteiben talált DNS-ek segítségével szerették volna életre kelteni a régen kihalt emlősöket. A próbálkozás sajnos nem járt sikerrel, problémát okozott, hogy a mamut és a kihordásra szánt elefántok genetikai háttere nem azonos.
 |
Viszont tavaly már sikerült egy veszélyeztetett állatfaj, a banteng nevű szarvasmarhafaj két egyedét klónozni San Diego-ban. A klónozáshoz használt sejteket egy utód nélkül elpusztult banteng 1980-ban lefagyasztott szöveteiből nyerték. A vadon élő marhafajnak mára csupán 8 ezer egyede maradt meg, ezek Hátsó-Indiában, a Szunda-szigeteken (Szumátrán, Jáván, Borneón) élnek. A sikert beárnyékolta az, hogy a két borjú csupán néhány napot élt meg. A san diego-i állatkertben egyébként már csaknem 30 éve elindítottak egy a "Fagyasztott Bárkához" hasonló programot. 1977-ben kezdték el lefagyasztani és megőrizni a veszélyeztetett állatfajok örökítőanyagát és szövetmintáit. Pedig akkoriban még senkinek fogalma sem volt róla, hogy mihez tudnak majd kezdeni a mintákkal. Akkor az elsőrendű cél az volt, hogy a lehető legtöbb információt megőrizzék azokról a fajokról, melyekről feltételezhető volt, hogy a közeljövőben kihalhatnak. A programot Frozen Zoo-nak, azaz "Fagyasztott Állatkertnek" nevezték el. A sejteket folyékony nitrogénben, mínusz 196 fokon, műanyag ampullákban tárolják.
Rio de Janeiro-ban a növények számára hoztak létre a DNS-bankot. Veszélyeztetett és ritka növényeket próbálnak megmenteni ezzel a módszerrel. A DNS-bank feladata a több száz kihalással fenyegetett növényfaj genetikai állományának megőrzése, DNS-ének eltárolása lesz. Évente körülbelül kétmillió hektár esőerdő pusztul el az Amazonas-medencében. Eszerint percenként hét futballpálya méretű trópusi erdőt irtanak ki fakitermelés vagy földművelés céljából. Nem csoda, hogy a legújabb jelentés szerint Brazíliában 338 növényfaj a kihalás szélére került.
Annak ismeretében, hogy az eljövendő három évtizedben több ezer állat- és növényfaj tűnhet el a Földről mindenképp jó ötlet a génbankok létrehozása. Bár az igazi megoldás nem a klónozás, hanem az élőhelyek megmentése lenne.
|