Európa legnagyobb macskája

Miután a Balkánon előforduló oroszlán kipusztult, a hiúzé lett a kitüntető, Európa legnagyobb macskaféléje cím. Szlovákia nagy erdőségiből érkezve újra megtelepedett hazánkban ez a rejtett életmódot folytató ragadozó, ritkasága miatt ugyanakkor fokozott védettség alatt áll, eszmei értéke 500000 forint.

A hiúz valaha Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika valamennyi nagyobb erdőségében előfordult, mára Európa nagy részén teljesen kiirtották. Ma Skandináviában, Finnországban, az Ibériai-félszigeten, a Balkánon és a Kárpátokban él. Nemrég természetes úton, Szlovákia felől terjeszkedve megjelent hazánkban is. A Zemplén-hegységben legalább egy pár él belőlük, előfordult a Börzsönyben is, de ott szaporodása nem bizonyított.

Bundájának alapszíne a fehéressárgától a vörösesbarnáig terjed, fekete pöttyökkel tarkítva. A Kárpátokban élő hiúztól színezetileg erősen eltérnek a Skandináviában élőkétől, ezek világosabb színezetűek. Az európai hiúz marmagassága 60-75 cm, testhossza 80-130 cm, farka 20-30 cm, súlya 12-32 kilogramm között mozog. Végtagjai erőteljesek, a hátulsók hosszabbak, ami javítja az ugrási és gyorsulási képességét. Feje kerekded, többsége szőrrel fedett, fülei hosszúak és szőrpamacsban végződnek.

A hiúz szaglása nem valami jó, de látása ezzel szemben kitűnő, hallása pedig kiváló. Ez utóbbinak az éjszakai vadászatban döntő jelentősége van. Jellegzetes pofaszakálla a tudományos vizsgálatok szerint szerepet kap a hallásban. Ennek felülete ugyanis elősegíti a hangok összegyűjtését. A pofaszakállnak ez a képessége hasonlatos a gyöngybagoly arci lemezéhez hasonlítható, amelynek a hangok keletkezési helyének meghatározásában játszott szerepe ismeretes. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy a hiúz pofaszakálla ugyanezt a szerepet tölti be.

A nagy, összefüggő hegyi erdőségeket kedveli, ahol a lakott területektől távol eső, nyugodt helyeken telepszik meg. 2500 méteres magasságig hatol. Elsősorban az esti szürkületben és hajnalban vadászik, zsákmányát igazi macskaféléhez méltóan cserkészi be és gyors ugrásokkal ejti el. Máskor faágakon leselkedik, és onnan veti magát áldozatára. Fő tápláléka a nyúl, de nagyon sok apró rágcsálót és madarat is elejt. Alkalmilag fiatal őzet, szarvasborjút vagy süldő vaddisznót is elejt. Ilyenkor, mivel egyszerre csak 1 kilogramm húst fogyaszt, fákra cipeli fel az eleséget és több napon át ezt fogyasztja. Néha elejti rokonát, a vadmacskát is.

A hiúz párzási (szaknyelven pacsmagolási) ideje a Kárpátokban február-márciusra tehető. A nőstény 65-75 napig vemhes és 2-3 kölyköt ellik. A kezdetben 240-300 gramm súlyú kismacskák szemei a 16. napon nyílnak ki, 2-3 hónapig szopnak, és körülbelül fél évig anyjuk mellett maradnak. Az ivarérett kort 22 hónapos korukra érik el. A hím nem vesz részt a kölykök nevelésében. A kistestű macskafélékhez tartozó hiúz csendes, rejtett életmódot folytat. Rendszeresen használt csapásai vannak, ezt használva ki az orvvadászok gyakran csapdákkal ejtették el. Bundája régebben keresett árucikk volt.