|
A teknős
2004.10.03. 10:40
 Ismertető és egy kis "gondozástan"
a tekikről
A teknősök
 A teknősök a hüllők osztályába és a teknősök rendjébe tartoznak. Összesen 211 fajuk ismert. A sarkköri területeket leszámítva úgyszólván mindenütt élnek: a mérsékelt övekben, a szubtrópusokon, a trópusokon - a szárazföldeken, az édesvizekben, a tengerekben.
A teknősök teste alapvetően különbözik a többi hüllőétől. Kemény, elcsontosodott hát- és haspáncél védi, s a gerinccsigolyák összenőttek a páncélzattal. A fej, a végtagok és a farok teljesen vagy részint behúzhatók a páncélzatba. Állkapcsaikban nem találhatóak fogak, az alsó- és felső állkapcsok szarukávákból állnak. Az ujjak karmokban végződnek, de a vízi teknősöknél az ujjak között úszóhártya feszül. Amíg a szárazföldiek végtagvégződései zömökek, addig a vízieké laposak, evezőlapátokra emlékeztetnek.
A teknősök bőre száraz tapintású. Agyuk mérsékelten fejlett, hiányzik belőle a hőszabályozás centruma, éppen ezért változó a testhőmérsékletük. Kitűnő a látásuk és a szaglásuk, a formákat, a színeket könnyen felismerik. A teknősök között van növény-, hús- és vegyesevő. Főleg szagok után találják meg táplálékukat. A különböző nemek is így találnak egymásra. A legtöbb teknős 20-30 évig könnyen életben tartható.
Valamennyi fajta tojásokkal szaporodik. Ivarérettségüket 8-12 éves korukban érik el. A legkisebb teknősök hossza alig 10 cm, de ismerünk 2 méterre megnövő állatokat is.
Nehezen tanulnak, de néhány hónap elteltével már megismerik gondozójukat, és különösen a táplálás körülményeire figyelnek élénken.
A pirosfülű ékszerteknősA legtöbb kisállatkereskedésben ezzel a fajtával találkozunk. Egyébként az ékszerteknősnek is számos faja és alfaja ismert.
A pirosfülű ékszerteknős az Egyesült Államok középső- és keleti területein, továbbá Mexikó északi részén őshonos. Leginkább a nagy kiterjedésű lápokat, mocsarakat, folyók holtágait lakják.
A kifejlett, ivarérett állatok hossza 15-25 cm, súlyuk 1-1,5 kg.
Hátpáncéljuk színe - főleg fiatal korban - olajzöld, amely idősebb korban megbarnul. A haspáncél agyagsárga, barna foltokkal tarkítva.
8-10 éves korukban válnak ivaréretté. A párzás a vízben zajlik, évente 5-6 alkalommal is raknak tojást, egyszerre általában 2-19-et, és 69 napra van szükség a tojások kikeléséhez.
A pirosfülű ékszerteknős hús- és apróállatevő.
Az otthoni kedvencTöbb okból is otthoni kedvenccé válhatott az ékszerteknős. Egyrészt jóval kevesebb törődést igényel, mint például a kutya ( nem kell sétáltatni), ritkán vált ki allergiás tüneteket (ellentétben az aranyhörcsöggel vagy a különböző madarakkal), nem csavarog el, mint például a macska, és jóval hosszabb életű, mint a halak. Egyszóval ideális házi kedvenc.
Mielőtt beszereznénk a teknőst, gondoskodni kell egy akváriumról (amennyiben vízi teknős mellett döntünk, a szárazföldi ugyanis terráriumban lakik). 2-3 ivarérett vízi teknősnek 100x50 cm alapterületű és 50-60 cm magas akváriumra van szüksége. A medence 1/3 része száraz, míg 2/3 része víz legyen. A két területet egymáshoz ragasztott lapos kövekkel jó elválasztani, méghozzá hegymenetben, hogy az állatok könnyen kimászhassanak a vízből. Mivel a teknősök szeretik a meleget, ajánlatos akváriumuk fűtéséről is gondoskodni. Ilyen akvárium-fűtőket lehet kapni a kisállat-kereskedésben.
Természetesen az akváriumot rendszeresen (legalább hetente egyszer) tisztítani kell: kicserélni a vizet, átmosni a kavicsokat.
Mit egyen? A korábbiakban már szó volt arról, hogy az ékszerteknős húsevő. Otthoni táplálásánál legegyszerűbb a kisállat-kereskedésekben kapható kis méretű mélyhűtött hallal etetni, persze mielőtt megkapják, fel kell olvasztani a halakat. Emellett békalencsével, salátalevéllel is meg kell kínálni őket, mert arra is szükségük van. Néha adhatunk nekik sovány, nyers húst vagy májat vékony csíkokra vágva. Viszont felvágottakkal pl. párizsival nem szabad táplálni őket, mert hiánybetegségek jelentkezhetnek. Elővigyázatosságból, a betegségek megelőzése céljából keverjünk - heti egy alkalommal- némi D-vitamint a táplálékukba. Ha tehetjük minden héten néhány órát napoztassuk őket.
Kedvező gondozás mellett gyorsan fejlődnek és könnyen elérhetik akár a 20-25 éves életkort.
Saját tapasztalataimA cikk írása közben rá kellett jönnöm, hogy az én két pirosfülű ékszerteknősömnek nagyon sanyarú sorsa van. Nem szoktam a vizüket minden héten kicserélni, nem szoktam őket napoztatni, és nem adok nekik D-vitamint. Az akváriumukban nincsenek összeragasztott kövek, csak egy kerámia alkalmatosság, amelyre felmászhatnak vagy bemászhatnak alá. Én is mélyhűtött halakkal etetem őket, és néha veszek nekik mindenféle vízinövényt, amelyeket gyorsan megesznek. Az én akváriumomban is van vízmelegítő és még egy tisztító is, amely praktikus, ha nem cseréljük a vizüket hetente.
Azt hiszem csak egy jó tanácsot adhatok annak, aki a teknőstartás mellett dönt. Olvassa el ezt a cikket, aztán alakítsa ki a saját szokásait. Minden teknős külön egyéniség és jelezni fogja, hogy mit szeret, mit nem. Az ő jelzéseiket kell követni. (Az én teknőseim például szeretik a zenét.) Kaparászással jelzik, ha éhesek.
Néha az is jót tesz nekik, ha kivesszük őket az akváriumukból, és hagyjuk, hogy mászkáljanak egy kicsit a földön. Ilyenkor nagyon kell figyelni rájuk, mert képesek egy pillanat alatt eltűnni. Egyszer fél napig kerestem egyiküket a 2 szobás lakásban. Amikor leraktam a szőnyegre fülét- farkát behúzta és semmi jelét nem mutatta annak, hogy meg fog mozdulni. Nyugodtan elfordultam, és mikor újra arra néztem a teknős nem volt sehol. Végül az egyik radiátor alatt találtam meg.
Összegezvén, őszintén ajánlom mindenkinek, hogy tartson teknőst. Nincs velük sok gond, nagy a tűrőképességük (nyáron nyugodtan el lehet utazni egy hétre, ha az ember előtte jól megeteti őket), és aranyos, vicces állatok.
Kellemes, boldog teknős-tartást mindenkinek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
