Minden híres embernek van különleges elfoglaltsága. Van köztük olyan, aki szenvedélyesen szereti a növényeket, olyan, aki szabadidejében pipaklubba jár, és olyan ókori politikust is ismerünk, aki versírással töltötte üres perceit. Ezen a héten olyan költőkkel ismerkedhettek meg, akik a rímfaragás közben, a versírás után, és egy-egy költemény között macskájukkal foglalkoztak a legszívesebben. Az ő hobbijuk ugyanis ez a nyávogó, doromboló, hízelgő állat volt.

"Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
Cirregj, cirregj, cirmos macska..."

A fenti idézet Weöres Sándortól származik. Joggal kérdezhetitek, miért említjük éppen őt és éppen ezeket a sorokat. Azért írunk róla, mert szenvedélyesen imádta a macskákat. Mindig életének részese volt egy vagy több cica. Elbűvölték talányos természetükkel, titokzatosságukkal.

"Macska

Simaselymü a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek,
Ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók
a nevének.
... Lemarjátok egymást az eledelről és azt mondjátok:szeret. Mi- lyen mocskosak vagytok!
Elmarom társam a vályú mellől, nem szeretem és nem is gyűlölöm.
Én tiszta vagyok! Én tiszta vagyok!" 


Bohumil Hrabal, a XX. század legnagyobb íróinak egyike. Világéletében Prágában élt, de műveinek nagy része egy közeli kis erdőben álló hétvégi házban született. Számtalan regénye jelent meg (Sörgyári capriccio, Harlekim milliói, Házimurik) és többől hasonlóan híres filmet készített J. Menzel (Sörgyári capriccio, Szigorúan ellenőrzött vonatok).
A már említett kis erdei házban laktak a macskák.
"Azt hiszem, még a szeretőmmel sem törődtem annyit, mint a macskákkal. A szerelmesek életének megrázó jelenségeit éltem meg velük." Ide járt ki az író minden nap, télen-nyáron, hóban-fagyban etetni őket. Ha dolgozott, a cicák ott üldögéltek, sündörögtek körülötte. Feleségével együtt úgy bántak az állatokkal, mintha gyermekeik lettek volna. Aggódtak, ha valamelyik kimaradt éjszakára, ápolgatták, ha valamilyen harcban megsérültek.
"Emlékszem, egyszer hazafelé tartottam a nymbruki reáliskolából, amikor nyávogást hallottam az ablak alatti szőlőlugasból, és egy kiscicára leltem. Az orra rózsaszínű volt, az álla alatt és a mancsán fehér foltocska virított, a háta pedig szürke csíkos. Amikor hozzám dörgölőzött, olyan történt velem, ami addig soha. Egyszeriben gyengéd lettem, és abban a pillanatban már az is világos volt, hogy az a cirmos többé sosem hagyhat el, hogy az enyém marad." 

T.S. Eliot is szerette, csodálta a macskákat. Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint a Macskák című musical. Andrew Lloyd Webber megzenésítette Eliot Macskák könyve című kötetének verseit. Minden versben egy macska-személyiség jelenik meg, ugyanolyan érzésekkel, tulajdonságokkal mint az embereké.

"Tudnod kell, a macska olyan,
Akár magad vagy jómagam
Vagy mint a többi emberek:
Ahány, annyiféle lehet.
Egyik derék, másik galád,
Ez okosabb, az ostobább,
Van, aki rossz, van, aki jó-
De mind versbe foglalható."