Az év madarai
2004.10.21. 14:18
Az év madarai a rozsdafarkúak lettek
Rozsdafarkúak az év madarai
A rigófélék családjához tartozó kerti és házi rozsdafarkút választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának. A program célja, hogy a jelenleg még viszonylag stabil populációk a jövőben is azok maradjanak. Az egyesület arra kéri a madárbarátokat, hogy odúk kihelyezésével segítsék a rozsdafarkúak fészkelését. Ezzel a Madárbarát kert programhoz is csatlakozhatnak az érdeklődők.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az idén is elindította egyéb programjai mellett Az év madara elnevezésű akcióját. Az idén a megtisztelő figyelmet a rigófélék családjához tartozó rozsdafarkúak két hazai képviselője, a házi és a kerti rozsdafarkú kapta. Az akció szorosan kapcsolódik az MME Madárbarát kert elnevezésű programjához, minthogy e két faj inkább a lakott területek madara, így megtelepedésüket a kertekben odúk kihelyezésével lehet elősegíteni.
A két madárfaj jelenleg viszonylag gyakorinak számít hazánkban, azonban nem árt odafigyelni rájuk, hogy azok is maradjanak. Ezért a nagy múltú természetvédelmi egyesület arra kér mindenkit, hogy a Rozsdafarkúak évében legalább egy odút telepítsen kertjébe. Ezzel egyben a Madárbarát kert programhoz is lehet csatlakozni.
A rozsdafarkúak a verébnél valamivel kisebb mozgékony madarak. Általában kiugró helyeken lehet őket megfigyelni. Vidéken, falusi kertekben egy-két évtizeddel ezelőtt mindennapos látvány volt, amint kerítések oszlopain üldögélve rezegtetik farkukat. Napjainkra a verebekhez hasonlóan szemmel láthatólag valamelyest megcsappant számuk.
A házi rozsdafarkú fészkelését elsősorban az előlapján félig nyitott odú kihelyezésével segíthetjük. Ne fára, hanem épületek eresze alá erősítsük a déli vagy a keleti oldalon. Az elhelyezésnél ügyeljünk arra, hogy macska vagy nyest ne férhessen az odúhoz. Ne tegyük például repkénnyel vagy más futónövénnyel benőtt falra, mert ott patkányok, macskák, esetleg erdei sikló juthatnak a fiókákhoz. Azokon a napokon, amikor a még gyengén repülő fiatalok elhagyják a fészket, a macskát ne engedjük a szabadba.
A kerti rozsdafarkú megtelepítésénél hasonló dolgokra kell ügyelni, mint házi rokonánál. Az épületek gerendáira, eresz alá, de a fák törzsére erősített mesterséges odúkkal segíthetjük fészkelését. Amint az Schmidt Egon írja, gyakorlati védelme azt célozza, hogy nevének megfelelően mielőbb ugyanolyan jól érezze magát a kertekben, mint a házi rozsdafarkú. Az év madara akcióval kapcsolatban az MME kéri az érdeklődő természetbarátokat, hogy amennyiben a kertjükben, vagy lakóhelyük közelében rozsdafarkúak élnek értesítsék az egyesületet. Elérhetőség a honlapon, vagy a következő címen értesítse őket: info@mme.hu vagy küldjön egy képeslapot az alábbi címre: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1121 Budapest, Költő u. 21.
Rozsdafarkúak |
A házi rozsdafarkú Skandinávia és Oroszország északi tájait kivéve egész Európában fészkel. Költ az afrikai Atlasz-hegységben, kelet felé Elő- és Közép-Ázsiában. Hazánkban általánosan elterjedt, a Dunántúl és az Északi-középhegység sziklás részein és kőbányáiban mindenütt megtaláljuk. Költ a településeken, a hétvégi házakkal ritkábban beépített üdülőterületeken a domb- és síkvidéken egyaránt.
 |
Vonuló, de rendszeresen akadnak áttelelő példányok, főleg az öreg hímek között. Az ősz második felében repül Dél-Európába, ahonnan korán, március elején, néha már február végén visszatér. Ettől kezdve hallhatjuk a hímek nem túlságosan hangos, reszelős elemeket is tartalmazó, mégis kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. A párok áprilisban és a nyár folyamán költenek, de kivételesen háromszor is nevelnek fiókákat. A fészket a tojó építi, sziklaüregben, épületek zugaiban, gerendákon, elhagyott füstifecske-fészekben, de megtelepszik az eresz alá erősített, elöl félig nyitott "C" odúban is. A fészekanyag száraz növényi szálakból, levelekből, mohákból, vékony gyökérdarabkákból áll, de beépíti a madár az udvaron talált pamutszálat, a szőlőhegyeken lelt raffiát (kötözőanyag) is. A csészét finom növényi szálakkal, szőrrel és tollal béleli. Egyedül kotlik az első költésnél általában 5, később 4 fehér tojáson. Párja nem váltja, nem eteti, ezért időnként elhagyja a fészket, hogy táplálékot keressen. A fiókák kb. 15 nap alatt kelnek ki. Anyjuk az első napokban rajtuk marad, melengeti őket, később már mindkét szülő etet. Különösen a hajnali és a késő délutáni órákban hordják sűrűn a fogott rovarokat, pókokat. Külföldi megfigyelések szerint az 1-2 napos fiókáknak naponta 80-120, az 5-13 naposoknak akár 380 alkalommal hoztak eleséget. A fiatalok kb. 16 napos korukban hagyják el a fészket. A szülők egy ideig még etetik őket, de nem sokkal később már önállóak. A házi rozsdafarkú hímek kedves szokása, hogy ősszel, szeptemberben gyakran újra felbukkannak a költőhelyeken és énekelnek. Madarunk tápláléka rovarokból és pókokból áll, ezekre kiugró pontokról, sziklacsúcsról, kerítésről, szőlőkaróról les és gyors rárepüléssel keríti meg. Ügyesen elkapja a repülő rovarokat is. Az áttelelő példányok bogyókat esznek.
A kerti rozsdafarkú Európában és egy hasonlóan széles sávban a Jenyiszej folyásáig fészkel. Hazánkban nem olyan gyakori, mint az előbbi, de azért országszerte elterjedt. Nevével ellentétben nem nevezhető kifejezetten kerti madárnak, bár ha a körülmények kedvezőek, ott is költhet. Fő előfordulási helyei a folyókat kísérő még meglévő ligeterdők, különösen a csonkolt fűzesek, az öreg ligetes erdők, parkok, gyümölcsösök, szőlőhegyek. Az afrikai szavannákról áprilisban érkezik, ősszel szeptember-októberben vonul el. A hímek érkezés énekelni kezdenek. Ezt majd mindig egy nyújtott "hüit"-el kezdik, strófáik közé gyakran utánzásokat (pl. fitiszfüzike, kis poszáta hangokat) kevernek. A hím a néhány nappal később érkező tojónak látványos ceremónia keretében mutat fészekhelyet. Az odúhoz röppen, széttárja élénk rozsdaszínű faroktollait, majd beugrik az üregbe, megfordul, és hófehér homlokával csalogatja párját. A tojó a fészket tág szájú üregben, épületek gerendáin építi növényi szálakból, mohából, száraz levelekből, a csészét gyakran sok tollal béleli. Április végén vagy május elején rakja le 5-7 zöldeskék tojását. Egyedül kotlik, míg párja a közelben énekel, figyeli a környéket. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a szülők hajnaltól szürkületig hordják az eleséget, akár 300-400 alkalommal is fordulnak. Táplálékuk a házi rozsdafarkúakéval megegyező, vadászati módjuk is hasonló. Évente többnyire csak egyszer költenek. |
|