Egy emlős kacsacsőrrel
2004.11.27. 11:15
Az evolúció egyik fura teremtménye a paradoxus névre is keresztelt kacsacsőrű emlős, amely az emlősök között az egyik legrégebben kialakult faj közé tartozik. A furcsa kinézetű élőlény már sokszor meglepte a természettudósokat...
Egy bonyolult ősemlős
Az evolúció egyik fura teremtménye a paradoxus névre is keresztelt kacsacsőrű emlős, amely az emlősök között az egyik legrégebben kialakult faj közé tartozik. A furcsa kinézetű élőlény már sokszor meglepte a természettudósokat, legelőször felfedezésekor, napjainkban pedig azzal, hogy a többi emlőshöz képest rendkívül bonyolultan dől el az állat neme.
Csőr egy emlősön - ez már önmagában furán hangzik, nem véletlen, hogy a jó öreg Brehm Állatvilágában megemlítik régi elnevezését is: Paradoxus. Hazájában a bennszülöttek többféle néven ismerik: mallangong, tambriet, tohumbuk és mufflengong a neve. A gyarmatosító fehér ember sokáig Platypus néven ismerte, Ausztráliában sokfelé még mindig így nevezik, annak ellenére, hogy a tudomány egy bogárfajt már hamarabb illetett ezzel a névvel.
A kacsacsőrű emlős nagyjából 210 millió évvel ezelőtt megjelent emlősök legősibb jellegű képviselője a Földön. A primitív tojásrakó emlősök közé tartozik, mely kategória rajta kívül mindössze két másik fajnak ad otthont, bár azok külön családba tömörülnek. A két másik túlélő faj a hosszú orrú és a rövid orrú hangyászsün. Szegény kacsacsőrű a legmagányosabb fajok egyike a világon, hisz olyan családba tartozik, melynek ő az egyedüli képviselője.
|
Határozottan egyedülálló jelenségnek számít az emlősök között, mivel testhőmérséklete rendkívül alacsony, mindössze 30°C, ráadásul erősen ingadozik. Kelet-Ausztrália és Tasmánia területén honos, ahol szélsőséges körülmények között is megél. Egészen a szubtrópusi partvidék folyóitól és tavaitól indulva az 1500 méteres tengerszint feletti magasságon található havasi patakokig előfordul. Tipikus vízparti életmódot folytat, fészkét jó hosszú alagúton lehet csak megközelíteni, melyet a folyópartba váj. Ennek végében alakítja ki fűvel bélelt fészkét, ahová a nőstény apró lágyhéjú tojásait rakja.
Július-augusztusban átlagosan 2 tojást kelt ki testének melegével, úgy 10-12 nap alatt. Az apróságok alig nagyobbak egy babszemnél, és már születésük után elég érdekes módon jutnak táplálékukhoz, ugyanis a kacsacsőrű emlős nem rendelkezik csecsbimbókkal, így az apróságok a tejmirigyek körül növő szőröket használják cuminak, vagy az ott kialakult bőrredőből nyalogatják az anyatejet. A piciknek még 10 fogacskájuk is van, persze nemigen harapásra valók, melyeket felnőtt korukra kihullatnak, és szarulemezek alakulnak ki a helyükön. Cirka 10-15 év felnőtt lét vár rájuk, bár feljegyezték egy fogságban élő példányról, hogy 17 évig élt.
Amint arról a For Nature magazin beszámolt, ausztrál kutatók nemrég felfedezték, hogy az állat furcsaságai csőrén és tojásrakó szokásán is túlmutatnak, egészen a génekig nyúlnak vissza. Az emlős ugyanis nem elégszik meg egy pár nemi kromoszómával, neki ebből öt van. Ez a legnagyobb kromoszómaszám, melyet eddig emlősökben találtak, és mindez arra utalhat, hogy a madarak és az emlősök nemi meghatározási rendszere valahol összekapcsolható.
|
A kacsacsőrű emlős összesen 26 kromoszómapárral rendelkezik, míg az ember 23 párral. Ám a kutatók már jó ideje össze vannak zavarodva, máig nem tudják, hogy ezek melyike egyforma a nőstények és hímek esetében, és melyik határozza meg az állat nemét. Az emlősök a nemi kromoszómák tekintetében unalmasak, nem így a kacsacsőrű emlős. Az Ausztrál Nemzeti egyetem kutatója, Frank Grützner és kollégái fluoreszkáló címkéket helyeztek el a kromoszómákon. A kutatókat lenyűgözte, hogy öt különálló pár - melyek a sejtosztódás során egyetlen láncba kapcsolódnak - határozza meg az állat nemét.
A kacsacsőrű emlős nemi kromoszómapárjainak egyike az emberéhez hasonlatos elemeket a tartalmaz, ám egy másik pár inkább a madarak kromoszómarendszeréhez hasonlít. A madár és az emlős nemi kromoszómák mindkét esetben különböző párokból alakultak ki, ezért a kutatók úgy vélik, a rendszerek egymástól elkülönülten jöttek létre. Ám, mivel a kacsacsőrű emlős rendszere mindkét elemet tartalmazza, lehetséges, hogy a két rendszer valamilyen kapcsolatban áll egymással. Az emlősök az emlősszerű hüllőkből alakultak ki a felső triászban, mintegy 220 millió évvel ezelőtt. A madarak egy teljesen más hüllőcsoport, a gyíkmedencéjű dinoszauruszok egyik alrendjének, a Theropodának a leszármazottai, és legkorábbi képviselőik a felső jurából, 150 millió évvel ezelőttről ismertek. A madarakéhoz hasonló X kromoszómák a kacsacsőrű emlős kromoszómakészletében így egy még régebbi, szinte kibogozhatatlan közös hüllőősre utal.
|