Sokan úgy is szokták emlegetni a gordon szettert, mint a szépség és az intelligencia együttes megtestesítőjét. Valóban magával ragadó külső adatott neki, mely akaratlanul odavonzza az emberi tekintetet. Eleganciája mellett ugyanakkor erős csontozatú és sportos is, melynek természetesen megvan a magyarázata. A gordon szetter a három ismert szetterfajta egyike, s legalább olyan népszerű, mint a másik kettő, az ír- és az angol szetter.

Nagyon érdekes, kicsit misztikus történet fűződik a gordon szetter kialakulásának helyszínéhez. Az ország Skócia, a Spey folyó torkolata, ahol áll egy romos kastély, melyet 1980-ban egy tűzvész szinte a földdel tett egyenlővé. A kastélyban élt Gordon hercege, őt tartják a fajta ősatyjának. Turisták - főleg gordon szetter tulajdonosok - a világ minden részéről mind a mai napig odazarándokolnak, hogy legalább fényképen megörökíthessék a fajta szülőhelyét. De hogyan szól a történet?

A fajta származását már a XVII. századra visszavezethetjük ugyan, de igazi tenyésztőként Gordon negyedik hercegét, Alexandert (1743-1827) tekinthetjük.

A herceg célja egy olyan skót vadászkutya kialakítása volt, amelyik a nehéz terepviszonyokhoz is kitűnően tud alkalmazkodni.

Pontosan ez az oka, hogy a gordon szetterek sokkal robosztusabbak, erősebb csontozatúak, mint ír és angol rokonaik. Alexander célja az is volt, hogy ez a kutya ellenálló, kitartó és sokoldalú legyen. Így hát rengeteget tett a fajta kialakításáért, halála után azonban jelentősen megcsappant az állomány. Pointert és nagytestű kontinentális spánieleket sejthetünk a fajta őseiként, de valószínűleg más, mára már kihalt skót vadászebek, sőt angol véreb is szerepet játszhatott kialakulásában. Lord Alexander Gordon (IV) nem csupán névadója, hanem nemesítője is a fajtának. Tulajdonképpen ő az, aki megteremtette az általunk ismert típust.

A gordon szetter elegáns, szép kutya. Feje hosszú és mély, szépen harmonizál a testével. Orrtükre fekete, szeme barna, fülei hosszúak, lelógóak, melyeket hosszú, enyhén hullámos, finom szőr borít. Nyaka izmos, szikár. Koponyateteje domború, mely arra enged következtetni, hogy az angol vérebnek is része volt a fajta kialakításában. Stopja hangsúlyos. Tartása elegáns, marja erőteljesebb a többi szetteréhez képest. Törzse rendkívül arányos, háta izmos, ágyéka rövid, mellkasa viszont mély, de nem széles.

A farok középmagasan tűzött, melyen zászlószerű szőr díszeleg. A végtagok egyenesek, párhuzamosak, ugyanakkor jól izmoltak, és erősek. Mancsa ovális és domború, ujjai zártak.
A szőrzet a végtagok első oldalán, a fülek hegyén valamint a fejen rövid, puha és sima. A törzset félhosszú, hullámos, finom szőr borítja. A nyakat, a törzs alsó felét, a végtagok hátsó felét valamint a farkat gazdag, zászlószerű szőrdísz ékesíti. A szőrzet ne legyen túlságosan hullámos, vagy göndör. Színe ragyogó szénfekete, cserbarna rajzolatokkal. A kanok marmagassága átlagban 56-64 cm, míg a szukáké 56-61 cm. Testtömegük 24-33 kg között mozog. Egy gordon szetter alomban várhatóan általában 6-8 kiskutya születik, a fajta élettartama pedig 10-14 évre tehető.

Ez a fajta egy kiegyensúlyozott, nyugodt kutya, aki egyben nagyon szeleburdi is, ami viszont óriási előnye, hogy soha nem agresszív. Híres jó alkalmazkodóképességéről, és rendkívül szociális. Egy értelmes és engedelmes kutyáról van szó, aki csendes is egyben. Ami miatt viszont nem szerencsés lakásban tartani, az az óriási mozgásigénye. Mivel eredeti rendeltetése szerint mezei és vízi vadászkutya, szüksége van a rengeteg mozgásra.

Valamelyest tartózkodó az idegenekkel szemben, gazdájához azonban szinte fanatikusan ragaszkodik. Hűsége megingathatatlan, alázatos, és a gyerekek iránti mérhetetlen szelídsége már-már legendás hírű. Aki ezt a fajtát választja, kizárt, hogy csalódjon, s egyet tudnia kell: egy nemes, ritka fajta tulajdonosának nevezheti majd magát. A gordon szetter pedig szeretetével csak erősíteni fogja gazdájában a fajta iránti rajongást.