Nimfapapagáj

Ausztráliai hazájában olyan közönséges ez a madár, mint nálunk a varjú.

ETETÉS-ITATÁS:

Eleségként beéri a hullámospapagájoknak készített vörösköles-zab keverékkel, ha adunk mellette mindennap egy-egy evőkanálnyi napraforgómagot is. Ezenkívül szívesen fogyasztja a szokásos zöldeleségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöld levelét, reszelt nyers sárgarépát, almát, körtét stb. Időnként adhatunk neki reszelt főtt tojást is, de vigyázzunk, nehogy túletessük! Mármint, hogy csupa jó szándékból annyit adjunk ennie, hogy elhízzék, mert előfordulhat, hogy emiatt akár teljesen röpképtelenné is válik.

Sokan étvágytalannak, betegnek képzelik madarukat, mert keveset eszik. Egy ekkora testű madártól többet várna az ember.

Természetesen ez a madár is igényli a naponta friss ivóvizet, de fürdetőmedencét ne függesszünk fel neki. Még soha nem észleltem, hogy fürdött volna ilyenben, már csak azért sem, mert a kisebb madarak számára készített hazai forgalmazású alkalmatosságokba bele sem férne. Viszont különösen a nyári nagy melegek idején nagyon szívesen vette a madár a vízzel történő lepermetezést, gyenge zuhanyozást. Először nem tudta, mit is akarok tőle, de később már örömmel rázta magát a reá permetező vízben, majd a zuhanyozás után vidáman tollászkodott.

Ha kellően fiatal példányt sikerül beszereznünk, rövid "rábeszélés" után egészen kezessé, szelíddé válik. Tudomásom van több olyan példányról, amelyik naponta rendszeresen az "asszonya" vállán ülve végignézi a TV-műsort, és hogy valóban nézi is az eseményeket, az is bizonyítja, hogy bizonyos képek, hangok (főleg állatok, madarak) észlelése esetén hangosan reagál is az eseményekre.

Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ez a madár is szívesen rág! Tehát legalább egy csonterősítő (csőrkoptató) befüggesztése feltétlenül szükséges. Még jobb, ha gyümölcsfaágat - nem permetezettet - lógatunk be neki, hogy kirágcsálhassa magát! Vigyázzunk, mert a szobanövényeket is előszeretettel megrágja! Ez pusztulásához is vezethet, ha mérgező szobanövényeket tartunk (Pl. Dieffenbachia, Datura).

A fiatal példányok könnyen idomíthatóak. Tucatnál több olyan példányt sikerült az elmúlt két esztendőben felnevelni, amelyek vonakodás nélkül jöttek a kezemre, megadóan tűrték, hogy a hátukat simogassam. Kifejezetten élvezték, ha a fejüket, tarkójukat vakargattam, ezt a jutalmazást jobban értékelték mindenkor, mint egy-egy jó falatot. Ezek a példányok szívesen üldögéltek a vállamon, miközben én ide-oda járkáltam, végeztem a munkámat, vagy éppen az írógép billentyűit ütöttem. Ha néha repültek is egy-egy kört, visszatelepedtek a vállamra, fejemre, hagyták magukat megfogni, ha vissza akartam őket tenni a kalitkájukba. Nem csíptek, pedig ez a madár nagyon tud ám csípni!

Fel kell azonban hívnom a figyelmet, hogy a 12 madárból csak 4 szólalt meg! Ez egyértelműen mutatja azt is, hogy a tanulékonyság a madár egyéni képességén is múlik, ne gondoljuk, hogy minden madár meg fog tanulni beszélni! Sőt ha az egyik netán akár 20-25 szót is kimond, nem jelenti azt, hogy a másik is képes erre. Ne várjunk el a madártól számára lehetetlen produkciót.