Bambuszevők végnapjai

A nyugati ember csak 1869-ben láthatott először óriáspandát, ma már mindenki ismeri ezt a jellegzetes állatot. Ha máshonnan nem, akkor a WWF emblémaállataként biztosan találkozott vele. Napjainkra csak Kínában élnek szabadon, máshol az állatkertek fő attrakcióinak számítanak, azt azonban kevesen tudják, hogy számuk alig haladja meg az ezret az egész világon.

A medvék családjába, azon belül is a mosómedvefélék közé tartozik az óriáspanda, vagy bambuszmedve. Kevesen tudják, hogy a közismert nagy testű panda mellett létezik egy kisebb változat is a rókanagyságú és élénk, tarka kispanda, amely szintén Ázsia déli részén őshonos.

Az óriáspanda egykor oly sok társával egyetemben hatalmas területek gazdája volt, mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Az ember terjeszkedése, ami Kínára, mint a világ legnépesebb országára fokozottan jellemző, visszaszorította természetes élőhelyükről őket és számuk annyira megfogyatkozott, hogy napjainkra a Föld legveszélyeztetebb élőlényei közé tartoznak. Nem véletlenül választotta jelképévé az óriáspandát a WWF (Világ Természetvédelmi Alap), amely 1961-es megalakulása óta több mint 260 nemzeti park és rezervátum létrejöttét segítette.

Jelenleg mintegy ezer panda él még Kína rezervátumaiban és állatkertjeiben. A legnagyobb és legismertebb tartózkodási helyük a Szecsuánban található hegyes körzet. Az óriáspandát ott pai-hsziung-nak, azaz fehérmedvének nevezik.

Ezek a feltűnő mintázatú, fekete-fehér foltos állatok 1,5 méter hosszúra és 135 kilogramm súlyúra nőnek, s testfelépítésük, csoszogó járásuk valóban medvéére emlékeztet. (Azon egyébként vita van egyes biológusok között, hogy a medvefélék, vagy a mosómedvék a közelebbi rokonai.) Megkapó küllemükkel az állatkertek sztárjai a pandák, játékos és szelíd természetük csak tovább növeli vonzerejüket.

Valójában olyannyira félénkek, hogy ha élőhelyükön elfogy az élelmük, - a bambusz, amiből naponta húsz kilót is elfogyasztanak - inkább éheznek, semhogy átköltöznének a szomszédos hegyoldalra. Eredetileg nem a hegyoldalak voltak az otthonaik, hanem völgyekben éltek. De a robbanásszerű népességnövekedés miatt Kínába betelepítették élőhelyeiket.

Az orvostudomány igyekszik mindent elkövetni a világon egyedül Kínában vadon előforduló pandák kihalásának megakadályozására. A legnagyobb gondot a szaporodás okozza, mivel a pandalányok egy évben mindössze három napig termékenyek, a hím egyedek pedig általában lusták, vagy alkalmatlanok a fajfenntartásra. Mesterséges megtermékenyítéssel értek el sikereket a tudósok, de további probléma, hogy a tenyérnyi újszülöttek életben maradásának kicsi az esélye, világrajöttük után még hosszú hónapokig bizonytalan a sorsuk.

A nyugati világ számára egészen 1869-ig ismeretlen faj ma már teljes védelmet élvez, de félő, hogy ez kevés lesz életben maradásukhoz.