Hódító hódok

Az 1996-ban megkezdett visszatelepítési program keretében újabb 15 hódot engedtek szabadon Tiszalúc közelében. Ezzel már 110-120 egyed él a hazánk területén lévő ártéri erdőkben. Az akció során eddig a Gemencen, a Hanságban, a Felső-Tisza területén és most a Közép-Tiszánál engedtek szabadon hódokat. Jövőre a program a Tisza többi részén folytatódik.

Fotó: Haraszthy László

Egy kis emberi segítséggel lassan visszahódítják eredeti élőhelyeiket a hódok. A WWF visszatelepítési programjának keretében a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszalúcnál a Holt-Tisza közelében 15 bundás rágcsálót engedtek szabadon, hogy elfoglalják a természetben az őket megillető helyüket.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) régen őshonos állatfaj volt az egész északi féltekén, kivéve a trópusi területeket. Hazánkban is megszokott állat volt egészen a XIX. századig, de a mértéktelen vadászat miatt egy évszázada gyakorlatilag teljesen eltűnt az ártéri erdőkből, amelyek otthonául szolgáltak. Az utolsó írásos adat az 1850-es évekből származik, ekkor lőtték ki az utolsó hódok egyikét a Komárom-Esztergom megyei Ács község közelében. A hódokat értékes prémjük miatt ejtették el számolatlanul, a vadászat az utolsó egyedig tartott.

A természetes ártéri erdők képéhez hozzátartozó hódok életmódjukkal hozzájárultak környezetük változatosságához. Azért fontos visszatelepítésük, hogy élőhelyeik eredeti arculata helyreálljon és a faji sokszínűség által mind jobban erősödjön, stabilabbá váljon. A hódok nagyszerűen végezték szabályozó szerepüket a természetben. Ismert, hogy várakat, gátakat építenek maguknak, amelyek sok más állatfajnak is otthont, élőhelyet és táplálkozási lehetőséget biztosítanak.

Fotó: Rákosi Péter

A múlt század elején Európa szerte kezdték a hódokat visszatelepíteni a folyók mentén, ennek köszönhetően néhány helyen, főként Észak- és Közép-Európa egyes területein napjainkra nagyobb, összefüggő állományok alakultak ki. Magyarországra 1996-ban kezdte a WWF visszatelepíteni bundás barátainkat. Először Gemenc, hazánk legnagyobb ártéri erdeje került sorra. A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében a visszatelepítésnek köszönhetően már tíz hódcsalád él és szaporodik. A program 2000-ben tavasszal, a Hanságban folytatódott, ahol akkor 14 állatot engedtek szabadon, majd ősszel egy hattagú család telepítése növelte az állományt. A következő évben a Felső-Tisza vidéke került sorra. A tervek szerint a telepítések fokozatosan kiterjednek a Tisza egész magyarországi szakaszára.

Ennek a következő állomása a közép-tiszai visszatelepítés, ami a tiszalúci Holt-Tiszánál megtörtént a napokban. Az újabb 15 hóddal így 110-120 körüli egyedre nőtt a hazai hódok száma. Ez igen örvendetes szám, mivel az eddig 85 szabadon engedett állat ezek szerint szaporodik, tehát jól érzik magukat nálunk. A szakemberek megfigyelései is ezt támasztják alá: a kotorékok, hódvárak, élelemraktárok és rágásnyomok mind arra utalnak, hogy a visszatelepítési program nem hiábavaló erőfeszítés.

Az egyik nemzetközi áruházlánc, amelynek emblémája éppen a hód, együttműködve a WWF-el támogatja az akciót, amelynek során információs táblákat helyeznek el, és hódórák keretében ismertetik meg a diákokat a hódok életmódjával és természetben betöltött szerepükkel.

Márkus Ferenc, a WWF magyarországi igazgatója a telepítés helyszínén tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy: "a hód újbóli megjelenése a Tisza menti ártéri erdeinkben tovább színesíti az amúgy is igen értékes vízparti élővilágot." Hogyha a szakemberek megfelelő élőhelyeket találnak az örömmel várt hódítóknak, a program jövőre tovább folytatódik a Tisza további szakaszain.