A nyúl helyes megfogása:

Forrás: Peter Grün, A házinyúl

A nyúl karma:

Forrás: Peter Grün, A házinyúl

Nyuszink első napjai nálunk

Először is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszkót tartunk, egy egyedül tartott nyuszi sem lesz azonnal szelíd. Attól függ, mennyit foglalkozunk vele. A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor szelíd lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...). Mire a nyuszi megérkezik, legyen előkészítve a lakhelye: szórjuk be szalmával a ketrecet, tegyünk be eleségét, vizet, szénát. Attól függően, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet. Ha a nyuszkónk minden alkalommal bebújik a kuckóba, ha a ketrec mellett elmegyünk, akkor inkább vegyük ki. Ha viszont a kíváncsiság győz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk.

A nyulat szállíthatjuk légzőnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a legjobb, felszerelt macskaszállító ládában (így a későbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak). Ha lehet, olyan szállítóládát válasszunk, amit fentről is ki tudunk nyitni.

Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét. Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Az első napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s ne is vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány.

Hogy lesz szelíd? Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetűek, gyorsan elérkezik az az idő, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Először csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkből (pl. egy répa csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következő napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkből eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielőtt megérintjük. Később, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tőlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, ő fogja követelni a simogatást. A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:

- Csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idő múlva ki is jön belőle
- Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél.
- Áldozzunk kedvencünkre sok időt, mert különben nyuszink félős marad

Ha kézbevesszük, egyik kezünkkel tartsuk erősen, a másikkal pedig tartsuk úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegőben, akkor pánikot kap és rögtön elkezd kapálózni. Ha gyerekek próbálkoznak, jobb ha először leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. Két módja van egy nyuszkó felemelésének:
- Mindkét kézzel megfogjuk a hasa alatt és óvatosan felemeljük
- A nyakszőrnél megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél

Ha a kis jövevény mellett már van egy nyuszink, össze kell őket szoktatnunk. Ha egy teljesen új, számukra ismeretlen ketrecbe csukjuk a két állatot, általában semmi probléma nem lesz. Ha azonos alomból származnak, akkor pláne semmi gond, hiszen születésüktől fogva ismerik egymást.
Nehezebb a dolgunk, ha már van egy nyulunk, s egy másik érkezik a házhoz. Semmi esetre se csukjuk az új jövevényt a másik mellé, mert verekedés lesz a vége (ill. ha ivarérett lányt teszünk a fiú nyuszink mellé, akkor gyors gyermekáldás lesz a jutalmunk), hiszen a régi tulajdonos meg fogja védeni a területét. Először idegen területen ismerkedjenek. Engedjük ki nyuszkónkat szaladgálni a szobában, közben tegyük a jövevényt a ketrecbe, a régi tulaj hadd szokja a szagát. Ha úgy gondoljuk, hogy már megszokták egymás jelenlétét és szagát, pár óra múlva, felügyelettel, egy semleges területen (pl. egy olyan szobában, ahol egyikük sem járt még) összeengedhetjük őket. Csak ha már jól kijönnek egymással, akkor tegyük egy ketrecbe őket. Ha bizonytalanok vagyunk, inkább két részre választott ketrecben tartsuk a nyulakat, míg hozzá nem szoknak egymáshoz.
A legnehezebb dolog két ivarérett, azonos nemű állat összeszoktatása, ebben az esetben tanácsos két külön ketrec használata, s a fent leírt módszer időtartamának több napra vagy hétre való kitágítása. Egy kasztrált hím és egy nőstény összeszoktatása ellenben általában elsőre sikerül.
Egy felnőtt nyúl legtöbbször nem tesz kárt a kisnyúlban, de pl. egy felnőtt hím általában azonnal párzó mozdulatokba kezd, de ez csak az első órákban lesz így, aztán abbahagyja.

Fordította: Györffy Gabriella

A törpenyúl étrendje:

Hogy mennyit? Attól függ, mennyi idős, mennyire hajlamos nyuszink a hízásra. De van egy pár alapszabály:

- Mindig legyen elegendő széna nyulunk előtt, mert ez a főétel
- Egy kifejlett nyúl (kb. 1-2 kg-os) a szénához és a zöldtakarmányhoz 3-4 evőkanál szárazeleséget kaphat naponta
- Vemhes vagy szoptatós anyaállatnak 7 evőkanál a napi szárazeleség-adagja
- Túlsúlyos kedvencünk ne kapjon szárazeleséget, vagy csak 1-2 evőkanálnyit, kapjon több zöldeleséget, s mozogjon többet
- Fiatal állatot óvatosan etessünk zöldtakarmánnyal, inkább kapjon szénát és 1-2 evőkanál szárazeleséget
- Nyáron növelhetjük a fűmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot
- Víz mindig legyen állatunk előtt!

Egy törpenyuszi fő eledele a széna (kb. 70%-ban). Ez legyen állandóan kedvencünk előtt, mert nagyon fontos, az emésztéséhez nélkülözhetetlen anyagokat tartalmaz. Figyeljünk a széna minőségére, ne legyen dohos, poros vagy penészes.

Jó széna	Rossz széna	Szalma

A zöldeleség az étrend kb. 25%-át tegye ki, kapjon a nyuszkó pl. egy répát, egy darab almát vagy nyáron füvet. A zöldeleségek skálája nagyon széles, mert a nyuszik nagyon szeretnek minden gyümölcsöt, zöldséget, szeretik a füvet, a gyermekláncfüvet. Ha kedvencünk előző gazdájánál keveset kapott vagy egyáltalán nem kapott friss zöldet, akkor lassan szoktassuk hozzá. Ha esetleg hasmenés lépne fel, csökkentsük a mennyiséget, vagy egy ideig egyáltalán ne adjunk zöldet. Ha a hasmenés elmúlt, újrakezdhetjük a szoktatást. Alapvetően arra kell ügyelni, hogy a zöldtakarmány lehetőleg szobahőmérsékletű legyen, és ne legyen nedves. Füvet és gyermekláncfüvet ne szedjünk közvetlenül autóút és úttest mellől, mert a kipufogógáz miatt rengeteg káros anyag halmozódik fel a növényekben. Lóherét és káposztaféléket csak kis mennyiségben etessünk, mert túletetés következtében felfúvódás következhet be, ami a nyulaknál végzetes.
Kiegészítő táplálékként adhatunk száraz kenyeret, nagyon jót tesz az állandóan növekvő fogaknak, de figyeljünk, hogy ne sokszor kapjon belőle (kb. hetente 2-szer), mert nagyon hízlal. Feltétlenül legyen elég száraz és ne legyen penészes. Kaphat a nyulunk száraz kukoricacsövet is, de erre is érvényesek a kenyérnél leírtak. Csínján bánjunk a mézesrudakkal, jutalomfalatkákkal és hasonló nyalánkságokkal is, mert nagyon hízlalnak!
Nyulaink szívesen rágcsálják a gyümölcsfák ágait is (levelet és kérget egyaránt), de adhatunk nekik bükk-, juhar-, fűz- és mogyoróágat is. A petrezselyem is remek csemegének számít.

A szárazeleség teszi ki az étrend legkisebb hányadát (kb. 5%), mert végül is az üregi nyulak sem kapnak póteleséget... Itt sokféle lehetőség közül választhatunk: vehetünk készen kevert eleséget kisállat kereskedésekben, keverhetünk magunk is (nagykereskedésekben kapható hozzávalókból), s a két módszert ötvözhetjük is. A kisnyulak általában ugyanazt az eleséget eszik, amit a felnőtt nyulak, de a kicsiknek keverhetünk még az eleségbe zabpelyhet is. A kisállat kereskedésekben kapható "bébieledel" is, de nem feltétlenül szükséges ezzel etetnünk kisállatunkat.
Ha magunk keverjük az eleséget, legyen benne: nyúltáp (vigyázzunk, lehetőleg ne kifejezetten hízónyulaknak készült tápot vegyünk, hanem tenyészállatoknak valót, az nem hízlal annyira), szárított zöldség, gabona (zab, búza, árpa).

Van néhány, a nyulak (és az ember) számára mérgező növény is, ezért ha bizonytalanok vagyunk egy növényben, adjuk-e vagy se, inkább ne tegyük. S vigyázzunk a mérgező szobanövényekkel is, ne legyenek a nyuszinak elérhető helyen. S akkor egy kis lista, a teljesség igénye nélkül, ha teljesebb listát szeretnénk, szerezzünk be egy mérgező növényekről szóló könyvet (pl. Kincses Ajtay Mária: Mérgező növények):

Bab, dudafürt, borostyán, tiszafa, gyűszűvirág, rekettye, boglárka, lonc, őszi kikerics, aranyeső, ádáz, burgonya zöldje, tuja, gyöngyvirág, mák, estike, csucsor, vadgesztenye, fekete nadragulya, hóbogyó, magyal, tulipán (s általában a hagymások), cédrus, földibodza

Fordította: Györffy Gabriella

Egy kis higiénia (szobatisztaság)

A nyulak, csakúgy, mint a legtöbb állat, vizeletet és székletet ürítenek. De ami ez ügyben a legfontosabb: a nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetőek.

A nyulak vizelete sárga, és meglehetősen erős szagú. Normálisan egy általuk kiválasztott ürítőhelyre (WC-re) járnak pisilni, erre nem kell őket megtanítani. Ha a nyúl összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele. Persez balesetek előfordulhatnak, pláne a szoktatás időszakában.

Székletük kétféle.
Az egyik egy híg állagú ürülék. Ezzel ritkán lehet találkozni, mert ezt az egészséges és helyesen táplált nyúl azonnal felnyalogatja. Ez így természetes, erre a híg ürülékre a nyúlnak szüksége van ahhoz, hogy meg tudja emészteni azokat az egyébként nehezen emészthető ennivalókat, amivel táplálkozik. Ha ezt az ürülékét a nyúl otthagyja, akkor vagy valami baja van, vagy az étrendje nem megfelelő.

A másik a "nyúlbogyó", egészséges nyúlnál kemény, nem kenődő gombóc, gyakorlatilag szagtalan.
Ezeket a székletbogyókat területük megjelölésére is használják, úgy, ahogy a kutyák a vizeletükkel teszik. Mivel a nyulak igencsak érzékenyek a saját területükre, ezért szanaszét szórják, ha úgy érzik, a területükre valamiféle betolakodó került. Szintén nehezen tartja vissz a nyúl a bogyóit, ha rátör a szerelmi mámor, ilyenkor nem képes visszatartani. Egyébként általában a nyúlbogyókat a nyúl a vizeletürítésre használt sarokba rakja le.

Az előbbiekben ismertetett szokásaik miatt a nyulak viszonylag könnyen szobatisztára nevelhetőek. Csekély kockázattal kiengedhetőek sétálni a szobában, de a jól nevelt nyulak tarthatóak akár teljesen szabadon is (bár akkor a lakást más szempontból is nyúl-biztossá kell tenni).

Tehát a nyulak, ha tehetik, eleve egy vagy legfeljebb néhány helyet, jellemzően sarkokat választanak ki, ahova a vizeletüket és székletüket ürítik. A nyuszit, amikor megérkezik, érdemes a számára kijelölt területre (ketrecbe) bezárni, és megvárni míg magától kiválasztja ezt a bizonyos sarkot. Erre általában egy-két nap elég. Ha ez megtörtént, akkor ebbe a sarokba egy alacsony falú műanyag dobozt érdemes helyezni, benne nedv és szagszívó alommal. Így csak ezt a dobozt kell viszonylag gyakran takarítani, és mégis szagtalanul és tisztán tartható a nyúl lakóhelye. (Ha a doboz nem fér a nyúl ketrecébe, akkor a ketrec kicsi.)

Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Ne nyúljunk a ketrecbe, ha a nyúl benn van, várjuk meg, amíg kijön, és utána töltsük fel az élelmiszeres tálját, vizesedényét, stb. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínűleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.

Ha a WC dobozt már elfogadja, akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú időbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük, amit nem akar megtenni.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre nagyon kell figyelni, alapvető a következetesség. Itt is érvényes, hogy a nyúl helye legyen az ő otthona, és betenni sem szabad, mert akkor börtönné válik. Helyesebb, ha a nyúl magától megy be, mert oda bemenekülhet és biztonságban érezheti magát a nyúlbogyókon felbőszült gazditól. Az elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Előbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tőle.

Előfordulhat, hogy egy nyúl több WC sarkot is használ, és nem lehet egyetlen helyre szoktatni. Ilyenkor tehát több WC dobozra is szükség lehet.

A fiatal nyulak szobatisztaság szempontjából problémásabbak, mint az idősebbek. Úgyhogy aki fiatal nyulat próbál szobatisztaságra nevelni, annak valószínűleg jóval több türelemre lesz szüksége, mint az idősebb nyulat idomítónak.

Fontos, hogy a nyúl tartózkodási helyére később más állatot ne engedjünk be, mert akkor azt ő betolakodóként érzékeli, és nekiáll a bogyóival megjelölni a területét. A nyúl riválisának tekinthet nemcsak másik nyulat, de majdnem minden egyéb állatot (macska, kutya) vagy idegen embert is. Tehát a teljesen szobatiszta nyúl is elfelejtheti a jó modort, ha valaki betolakodó érkezik az ő területére.

Szintén előfordulhat, hogy a nyúl, amikor rátör a szerelmi mámor, nem képes a bogyóit visszatartani. Ilyen esetben az ivartalanítás általában megszünteti ezt a problémát. Ez a probléma az ivarérettséget elérő (4-6 hónapos) nyulaknál gyakran jelentkezik, mert az ivaréréssel bekövetkező hormonális változások a territóriumuk megjelölésére készteti őket.

Egyéb megjegyzések:
A nyulak vizelete kifejezetten erős szagú, ezért a nyúl WC-t érdemes gyakran takarítani. Az esetleges rossz helyre került vizeletfoltot azonnal érdemes feltörölni, méghozzá ecetes vízzel, elsősorban azért, mert ha otthagyjuk büdös, ha beszárad ráadásul nyomot is hagyhat, valamint azért, mert így nem marad ott a WC-szag a nyúlnak sem.

A külföldi nyulas honlapok elsősorban szervesanyag alapú almot javasolnak, szemben a Magyarországon használatos faforgáccsal. Az általuk ajánlott alom előnye, hogy ehető a nyulak számára (márpedig a nyulak szinte biztos, hogy belekóstolnak az alomba), és ellentétben a fenyőforgáccsal, nem keletkeznek belőle a nyulakat hosszú távon esetleg károsító anyagok a nyúlvizelet hatására. Hátránya, hogy csak a nagyobb állatkereskedésekben szerezhető be, és meglehetősen drága. A macskaalom sem igazán jó, attól cinkmérgezést kaphatnak a nyulak. Jól használható erre a célra a papír is. Szintén jó, ha szénával almozzuk a nyulat, amit megehet, vagy összepiszkolhat úri kedve szerint.

A nyulak néha belepiszkítanak az ételes tányérjukba is. Ez is lehet a tulajdonjog jelölése. Ezzel a magatartással sincs semmi gond, őket nem zavarja, ha az ürülékük a kaja közé kerül. A kisnyulak az anyjuk nyúlbogyóinak szaglászása-kóstolgatása során tanulják meg, hogy mi az ehető.

Szintén előfordulhat, hogy a nyúl a ketrece környékén elhelyez néhány bogyót. Ez a terület kijelölés része lehet, úgyhogy nem kell nagyon meglepódni miatta.