Előbb vagy utóbb csaknem minden szülő életében elérkezik a pillanat, mikor csemetéje a legáratlanabb és leginkább esdeklő tekintetével kerek-perec eléáll, hogy szeretne egy macskát. Kevésbé optimális esetben a kérés kissé módosítva a következőképpen hangzik: ugyeee maaraadhat? Mi mást tehet ilyenkor a szívtelenség bélyegét elkerülni igyekvő apuka vagy anyuka, minthogy - abbéli reményben, hogy úgysem tart sokáig a lelkesedés - rábólint a szőrös jövevény érkezésére (vagy megtartására).

Először is persze felmerül a kérdés: miért éppen macska? A kutyák és a macskák előnyeit összehasonlítva rendszerint a kutyák javára billen a mérleg, és a "hű társ" dicsérendő tulajdonságaival szemben általában éles kontrasztban áll a macskák hírhedt "hűtlensége" és önfejűsége. Általános vélekedés ugyanis, hogy a macska nem ragaszkodik a gazdájához, csupán azokhoz a kezekhez, amelyek a viszkaszos-dobozt kibontják, továbbá, hogy gondozójánál sokkalta többre tartja területét. Ez utóbbit sokak szerint az is bizonyítja, hogy territóriumát - mintegy birtoklása kifejezőjeként - gyakorta megjelöli, a gazdájával azonban sohasem tesz így. Szintén gyakran felhánytorgatott "macskaellenes" vád, hogy - a kutyák alázatával és gazdaimádatával szemben -, a macska csupán önmagát imádja, és a világot is csupán akkor találja helyénvalónak, amennyiben az körülötte forog.

Noha az imént felsorolt jellemzőkben kétségkívül van némi igazság, azért ne legyünk teljesen igazságtalanok a cicusokkal; a különbség voltaképpen csak abban rejlik, hogy a többi fajnál nagyobb öntudattal, szabadságigénnyel és szeszélyesebb természettel áldotta meg őket a sors.
Ha macskát veszünk a házhoz, a vele való humánus bánásmódhoz ezért elengedhetetlen tudomásul vennünk, hogy nem kutyával van dolgunk; ne is kérjünk számon rajta ebtulajdonságokat. Ahelyett, hogy nem túl ragaszkodóak, fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem erőltetik rá szeretetüket a gazdájukra. Higgyük el, ha megfelelő bánásmódban és megbecsülésben van része, még a legönfejűbb és legönteltebb cica is megtalálja a módját, hogy kimutassa gondozója iránti szeretetét. (Nincs is annál szebb meglepetés, mint egy - a zsákmányolás során kissé "lelakott", nyáltól ragacsos, félig élő-félig holt egeret találni a küszöbön…)

Már kezdő macskatulajdonosként jó, ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy a szófogadó és tekintélytisztelő kutyákkal szemben a macskát mindig meg kell győznünk arról, hogy amit mi kívánunk tőle, az nem nekünk, hanem neki lesz jó. Őkelmét ugyanis nehéz lekenyerezni, mivel saját elhatározását - szolgalelkű riválisaival szemben - nem adja fel egy-egy jó szóért vagy egy jó falatért. A meggyőzéséhez mindazonáltal szigorúan tilos alkalmazni bármiféle fenyítőeszközt, ezzel ugyanis épp az ellenkező irányú cselekedetet válthatjuk ki az állatból. Próbáljunk inkább szeretettel hatni rá, miközben kiváló próbalehetőség elé állíthatjuk kötélidegeinket, illetve birkatürelmünket is.
Ha abban a helyzetben vagyunk, hogy cicát kell válasszunk (és nem a cica választott minket), nem árt előre megfontolni, milyen nemű dorombológépet szeretnénk. A nőstények gyengédebbek, hízelgőbbek, mint a hímek, ámde folyton erénycsőszt kell játszanunk körülöttük, amennyiben nem a tenyészet létrehozásának szándékával vettük őket a házhoz. A kandúrokkal nincs ilyen baj, viszont gyakori elszökdösésük illetve a más kandúrokkal vívott csatáik során szerzett sebesüléseik miatt sok fejfájást okozhatnak az aggódó gazdinak. Nem is beszélve az ivarérett korukban felvett fröcskölő szokásukról, amellyel kijelölik territóriumukat. A nőstény macska ehhez képest "környezetbarátabb", ámde fülsértően artikulált hangon tud nyávogni a párzás időszakában. A döntés a kezünkben van: vizes szivaccsal akarunk -e járkálni a lakásban vagy füldugóval.

Hogy honnan szerezzük be a macskát? Ezt a gondot legtöbb esetben a gyerek, ritkábban maga a macska leveszi a vállunkról. Ha mégsem áll éppen rendelkezésünkre egyetlen nyeszlett példány sem, akkor sem lesz nehéz dolgunk, hiszen kismacskából mindig túlkínálat van. Elég, ha csak finoman elterjesztjük igényünket a környezetünkben, rövidesen máris dúskálni fogunk a cirmos, foltos, fekete, fehér, hosszúszőrű, rövidszőrű...stb ajánlatokban.

"Macskavállalás" előtt persze nem árt, ha néhány dologgal tisztában vagyunk:

1. Először is: a macska szőrös. Na jó, ezt eddig nem újdonság, de az igen, hogy befogadásától kezdve a ruhák, a szőnyeg, a bútorok is hamarosan azok lesznek, nem árt tehát közelebbi barátságot kötnünk a porszívóval.
   
   
2. A macskák nem csak vízszintes irányban mozognak, hanem előszeretettel közlekednek függőlegesen is: felmásznak, felugranak asztalra, szekrény tetejére, karnisra, - szabadban a fa tetejére - aztán vagy le tudnak jönni, vagy nem.
   
   
3. A macska - bármilyen lehangoló is, de - velünk ellentétben egyáltalán nem törekszik a lakás rendjének fenntartására, helyreállításra aztán meg pláne nem.
   
   
4. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ami elérhető és leverhető, azt el is éri és le is veri.
   
   
5. Kerttulajdonosok figyelmébe: a macska kizárólag a frissen megművelt, makulátlan ágyásokban szeret hemperegni, illetve dolgát végezni. Ez utóbbi művelet során szinte bizonyosan kikaparja az elvetett magokat vagy palántákat, viszonzásul pedig többszörös mennyiségű anyagcsereterméket hagy hátra.
   
   
6. A macska gyűlöli és képtelen megszokni az ajtót. Ne is várjuk tőle, hogy megbékéljen vele, hiszen fajtájának kialakulásakor szó sem volt efféle szabadságkorlátozó körülményről. Éppen ezért fogadjuk el a macska közlekedésével járó törvényszerűsséget, nevezetesen, hogy ha bent van, feltétlenül ki szeretne menni, amint azonban teljesül az óhaja, máris kívánkozik befelé. A probléma kiküszöbölésére kétféle megoldás kínálkozik: vagy ajtónállót alkalmazunk, vagy billenős macskaajtót.
   
   
7. A macska jól kijön a kutyával, ámde a két faj között fennálló kommunikációs nehézségek miatt különös figyelmet kell fordítanunk összeszoktatásukra. Eleinte biztos elbeszélnek majd egymás mellett, hiszen a farkcsóválás a kutyánál örömet, a macskáknál dühöt jelent, ugyanígy a kutya játékosságból felpúpozott háta is éppen ellenkezőjét jelenti a macska-kódolás szerint értelmezett megfélemlítésnek. Ha ép bundával sikerül közös nevezőre jutniuk, elválaszthatatlan páros válhat belőlük.
   
   
8. Kisemlősökkel, díszmadarakkal való hasonló összeszoktatásukkal ne próbálkozzunk, hacsak nem vagyunk biztosak benne, hogy a kedvencünk által szimplán csemegének nézett apróságok képesek önvédelmet alkalmazni támadójuk ellen.
   
   
9. Ha valaha is viszont akarjuk még látni macskánkat az életben: vihar és tűzijáték alatt tartsuk bezárva.
   
   
10. Figyelem! Minden macska alapból rendelkezik a "karmok" nevű szerszámkészlettel! Ezeket mindig magánál hordja, és szükség esetén - fürdetés, gyógyszerbeadás, felesleges macerálás - előszeretettel használja is őket.
    Komolyra fordítva a szót: a macskatartás nemcsak örömteli, de praktikus "hobbi" is lehet gyermekeink számára, akik bátran bevonhatóak a kis állat gondozásába, ezáltal valamelyest felelősségérzetre, gondoskodásra nevelhetjük őket.
    A "cicázás" ráadásul nem csupán gyerekek számára lehet hasznos, az utóbbi időkben az orvostudomány is több módszerrel bebizonyította, hogy a macska jót tesz az egészségnek. Az egyik indoklás szerint azért, mert a macska és az ember közötti fizikai kapcsolat - konkrétan a szőrös bundus simogatása - nyugtatólag hat, enyhíti a stresszt, másrészről pedig konkrét -mérésekkel is igazolható - vérnyomáscsökkentő hatása van. Vagyis egy akaratos és önfejű, ámde játékos és alkalmasint kedvesen törleszkedő szőrgombolyag befogadásával nemcsak mosolyt fakasztó, szeretetreméltó, de élettanilag is kedvező hatású lakótársat szerezhetünk magunknak. Lehet tehát szeretni, lehet nem szeretni, az azonban biztos, hogy közömbösen senkit nem érint majd a házhoz kerülése!

Ja, és még egy utolsó figyelmeztetés: a legtöbb borsot az unatkozó macskák képesek törni az orrunk alá, ezért nem árt, ha beszerzünk … még egy macskát.