A házi rozsdafarkú Skandinávia és Oroszország északi tájait kivéve egész Európában fészkel. Költ az afrikai Atlasz-hegységben, kelet felé Elő- és Közép-Ázsiában. Hazánkban általánosan elterjedt, a Dunántúl és az Északi-középhegység sziklás részein és kőbányáiban mindenütt megtaláljuk. Költ a településeken, a hétvégi házakkal ritkábban beépített üdülőterületeken a domb- és síkvidéken egyaránt.

Vonuló, de rendszeresen akadnak áttelelő példányok, főleg az öreg hímek között. Az ősz második felében repül Dél-Európába, ahonnan korán, március elején, néha már február végén visszatér. Ettől kezdve hallhatjuk a hímek nem túlságosan hangos, reszelős elemeket is tartalmazó, mégis kedvesen csengő, rövid strófákból álló énekét. A párok áprilisban és a nyár folyamán költenek, de kivételesen háromszor is nevelnek fiókákat. A fészket a tojó építi, sziklaüregben, épületek zugaiban, gerendákon, elhagyott füstifecske-fészekben, de megtelepszik az eresz alá erősített, elöl félig nyitott "C" odúban is. A fészekanyag száraz növényi szálakból, levelekből, mohákból, vékony gyökérdarabkákból áll, de beépíti a madár az udvaron talált pamutszálat, a szőlőhegyeken lelt raffiát (kötözőanyag) is. A csészét finom növényi szálakkal, szőrrel és tollal béleli. Egyedül kotlik az első költésnél általában 5, később 4 fehér tojáson. Párja nem váltja, nem eteti, ezért időnként elhagyja a fészket, hogy táplálékot keressen. A fiókák kb. 15 nap alatt kelnek ki. Anyjuk az első napokban rajtuk marad, melengeti őket, később már mindkét szülő etet. Különösen a hajnali és a késő délutáni órákban hordják sűrűn a fogott rovarokat, pókokat. Külföldi megfigyelések szerint az 1-2 napos fiókáknak naponta 80-120, az 5-13 naposoknak akár 380 alkalommal hoztak eleséget. A fiatalok kb. 16 napos korukban hagyják el a fészket. A szülők egy ideig még etetik őket, de nem sokkal később már önállóak. A házi rozsdafarkú hímek kedves szokása, hogy ősszel, szeptemberben gyakran újra felbukkannak a költőhelyeken és énekelnek.
Madarunk tápláléka rovarokból és pókokból áll, ezekre kiugró pontokról, sziklacsúcsról, kerítésről, szőlőkaróról les és gyors rárepüléssel keríti meg. Ügyesen elkapja a repülő rovarokat is. Az áttelelő példányok bogyókat esznek.

Fotó: mme.hu

A kerti rozsdafarkú Európában és egy hasonlóan széles sávban a Jenyiszej folyásáig fészkel. Hazánkban nem olyan gyakori, mint az előbbi, de azért országszerte elterjedt. Nevével ellentétben nem nevezhető kifejezetten kerti madárnak, bár ha a körülmények kedvezőek, ott is költhet. Fő előfordulási helyei a folyókat kísérő még meglévő ligeterdők, különösen a csonkolt fűzesek, az öreg ligetes erdők, parkok, gyümölcsösök, szőlőhegyek. Az afrikai szavannákról áprilisban érkezik, ősszel szeptember-októberben vonul el. A hímek érkezés énekelni kezdenek. Ezt majd mindig egy nyújtott "hüit"-el kezdik, strófáik közé gyakran utánzásokat (pl. fitiszfüzike, kis poszáta hangokat) kevernek. A hím a néhány nappal később érkező tojónak látványos ceremónia keretében mutat fészekhelyet. Az odúhoz röppen, széttárja élénk rozsdaszínű faroktollait, majd beugrik az üregbe, megfordul, és hófehér homlokával csalogatja párját. A tojó a fészket tág szájú üregben, épületek gerendáin építi növényi szálakból, mohából, száraz levelekből, a csészét gyakran sok tollal béleli. Április végén vagy május elején rakja le 5-7 zöldeskék tojását. Egyedül kotlik, míg párja a közelben énekel, figyeli a környéket. A fiókák 12-14 nap alatt kelnek ki, a szülők hajnaltól szürkületig hordják az eleséget, akár 300-400 alkalommal is fordulnak. Táplálékuk a házi rozsdafarkúakéval megegyező, vadászati módjuk is hasonló. Évente többnyire csak egyszer költenek.