Pogány Judit nevéhez számtalan emlékezetes színpadi szerep, filmalakítás kötődik, a nézők már rendezőként is találkozhattak vele. Legalább ennyire ismert állatszerető emberként is: az elsők között írta alá az állatvédelmi törvényt támogató petíciót. Színpadon és filmben is örömmel játszott együtt állatokkal, szigetszentmiklósi otthonát cicákkal, kutyákkal, madarakkal osztja meg.

Néhány évvel ezelőtt az állatkertben örökbe fogadta egy egész folyosó lakóit. Hogyan lett "nevelőszülő"?

Először Arnit, a szakállas bagolyt kaptam ajándékba a Duna Tv stábjától. Aztán következett Bence, a vadmacska: őt azért választottam, mert egészen hátul van a ketrece, nem a legjobb körülmények között él, és kevesebben is látogatják. Őt aztán egy egész általános iskolai osztály is örökbe fogadta, én pedig örültem, hogy ők is Bence "nevelőszülői" lettek. Amikor állatot választottam, mindig az alapján döntöttem, hogy kik a kevésbé népszerűek. Így fogadtam örökbe az éjszakai állatokat, hiszen ők rejtőzködve élnek, ezért senki nem akart a nevelőszülőjük lenni. Egy szilveszteri műsor gázsijával mentem az irodába, és némi protekcióval az egész folyosót, a deneveréket, kuszkuszokat családostul fogadhattam örökbe. Éppen akkor jártam náluk látogatóban, amikor az egyik kis kuszkusz először bújt ki az anyja erszényéből. Még a gondozó sem látta a kölyköt, és csodálatos érzés volt, hogy én pillanathattam meg elsőként.

Miként válik valakiből ilyen elkötelezett állatbarát?

Az egyik titka azt hiszem az, hogy természetszerető családba születik, ahol az állatok teljes értékű családtagok - én így nőttem fel. Édesapám és édesanyám között mai szemmel nézve szinte abnormálisan mély kapcsolat volt. Annyira szerették egymást, hogy sok-sok éven át nem is vállaltak gyereket, mert édesapám mérnök volt - akkoriban éppen a Mátrában dolgozott - és nem vihette volna magával a feleségét, ha kisbabájuk születik. Édesanyámnak azonban szüksége volt arra, hogy gondoskodhasson valakiről. Egyszer aztán postán kapott egy csomagot: egy nyolc hetes kis pumi kölyköt egy papundekli dobozban. Tejbe áztatott zsemle volt mellette - a feladónak nyilván fogalma sem volt arról, hogyan kell egy kutyát a gazdájához eljuttatni. Amikor én megszülettem, a pumink, Murci már tizenhat éves volt. Még öt évig élt, és emlékszem, már csak folyadékkal tudtuk táplálni, süket és vak volt, de élete végig gondoskodtunk róla - éppúgy ápoltuk, mint egy idős rokont, amikor megöregszik. Volt később papagájunk, cicánk is, rengeteg állat élt a környezetünkben.

Melyik állat igényelte a legkülönlegesebb törődést?

Kaptam egyszer három nagyon fiatal mókust, és cumiztatni kellett őket három óránként éjjel-nappal. Szinte az egész lakást számukra alakítottuk át, hogy bárhová szabadon eljuthassanak - óriási élmény volt velük élni. Egy vihar után a kaposvári színház melletti parkból hazavittem egy hatalmas faágat, amit a vihar tört le. Élvezet volt nézni a mókusokat: játszottak rajta, elbújtak a lomb között... Édesanyám gyönyörű kézzel horgolt függönyét miszlikekbe szaggatták, mert nagyon szerettek azon lengeni. Amikor a függöny már teljesen szétszakadt, csomót is kötöttünk rá, hogy egy ideig még bírja a strapát. Aztán a dolognak híre ment: az arra járók megálltak az ablakunk előtt, hogy láthassák a mókusokat.

Ha mókusok nem is, de cicái, kutyái, madarai a szigetszentmiklósi otthonában is vannak. Hány állatot tart most?

Van egy komondorunk, Bence, egy kuvasz, Huba, van egy öreg, kövér, szabálytalan kis csivavánk, Alíz, tizenegy cicánk - hiába adtam nekik a bébigátlót, született nyáron öt kicsi, és csak kettőt tudtam elajándékozni. Kaptam egy kakadut a fiamtól az ötvenkettedik születésnapomra, egy bemutató után pedig hullámos papagájjal jöttem haza.

Miért éppen kakadut és papagájt kapott ajándékba?

A fiam fiatalkorában ornitológus szeretett volna lenni, ma pénzügyi területen dolgozik. Annyira vágyott egy kakadura, hogy egy éven át fizette a részleteket, aztán én kaptam meg a madarat. Az icipici kék hullámos papagájt akkor kaptam, amikor megrendeztem Maeterlinck: Kékmadár című darabját a Kolibri Színházban. Nem szeretem, ha egyedül, bezárva él egy állat, így aztán a kis papagájnak is vettem egy nagyobb kalitkát és egy párt. Most már olyan jól érzik magukat, hogy akkor sem repülnek ki, ha nyitva felejtem a kalitka ajtaját. Mindemellett úgy gondolom, hogy nagy felelősség állatot ajándékozni valakinek, mert nem biztos, hogy a jövendő gazdinak módjában áll megfelelő körülményeket biztosítani a váratlan jövevénynek.

Nehéz lehet bírni kuvasszal és komondorral egyszerre...

Egyátalán nem könnyű, nem is szabadna őket együtt tartani - ez az igazság. Már kiválasztottuk a komondort, amikor a fiam a nevelőanyámmal elment kiskutyákat nézni. Kértem őket, nehogy örökbe fogadjanak egyet, erre a nevelőmamám az ölében hozott haza egy három hónapos kuvaszt. Olyan csodálatos volt, hogy azonnal levett a lábamról. Azóta együtt élünk egy kuvasszal és egy komondorral, pedig életveszélyes párosítás. Rám még hallgatnak, bár nem hiszem, hogy elfogadnának falkavezérnek - de a nőt tisztelik bennem.

A férje hogyan fogadta az első állatot a családban?

Robi velem ellentétben úgy nőtt fel, hogy semmilyen állat nem volt a környzetében. Először egy cica került hozzánk, akit a fiam talált egy bokorban Kaposváron. Mutattam a kis kölyköt Robinak, és megkérdeztem tőle: - Nem helyes? - De igen - válaszolta. - Nem simogatod meg? Majd holnap - ezzel lezárta a beszélgetést. Innen indultunk, és odáig jutottunk el, hogy Robi képes volt két-három órán keresztül elgémberedett nyakkal, félrehajtott fejjel üldögélni, mert Gyuri, a papagájunk a feje búbjára szállt, és szálanként tisztogatta a bajuszát. Marci cicánk a házastárs helyét foglalja el a férjem mellett az ágyban, ugyanis a karjára heveredve alszik. Robi órákig meg sem mozdul, nehogy a cica elmenjen, akkora megtiszteltetés számára, hogy őt választotta.

Az állatok egymással is jól kijönnek?

A cicák és a kutyák nagyon jóban vannak. Nem mondom, előfordul néhány incidens: ha a cica futva érkezik az udvarunkba, akkor a mi kutyáink is megkergetik - de ez csak játék. Van olyan cicánk, aki imádja a kuvaszt, nyávog, dörgölőzik hozzá, és megmossa a fülét. A másik a komondort szereti, odabújik hozzá, dögönyözi... A kakadu pedig valóságos király az állatok között, a kuvasz és a komondor is tiszteletben tartja. Hatalmasat tud csípni, gyönyörű, de nagyon vad madár. Amikor kaptam, két éves volt, és rettenetesen félt az embertől. Kézből elveszi ugyan az ennivalót, sőt, odajön hozzánk, de megfogni nem lehet.

Hogyan lehet ennyi állatról gondoskodni?

Nagyon komoly feladat - csak reggel másfél óra naponta. Összeszedem a vizestálakat, kimosom, és friss vizet adok; az etetőtálakat kimosom és újratöltöm; a kutyákat naponta egyszer, néha kétszer is megetetem; a cicáknak háromszor, néha négyszer adok enni, gondoskodok a madarakról, aztán naponta kétszer macskavécéket almozni, takarítani... Így aztán előfordul, hogy késve, idegesen esek be egy próbára úgy, hogy a szövegemet nem néztem át.

Ki segít az állatok ellátásában?

Nálunk mindig kinn van a szárazeledel, hogyha véletlenül nem megyek haza, az állatok semmiképpen ne maradjanak éhesek. Nagyon sok segítséget kapok a nevelőmamámtól, Etától, aki nagyon fontos családtag - a gyerekemet is félig-meddig ő nevelte fel. Ha egyikünk sem ér rá, az egyik szomszédasszonyom gondoskodik az állatokról.

Megéri a sok munka?

Nálunk az állatok teljes értékű családtagok, mindannyian nagyon szeretjük őket. Elszomorít, amikor látom, hogyan tartanak emberek állatokat. Sokan nem úgy bánnak velük, ami méltó lenne ember és állat barátságához. Az a sok láncon tartott, vagy gazda nélkül szabadon kóborló állat... Néhány szomszédunk biztosan haragszik ránk, mert néha egy falka kutya kísér minket haza, - de nem bírom megállni, hogy ne adjak nekik valamit. Nálunk mindig boldog állatok éltek: volt ír szetterünk, két csodálatos lány, magunkhoz vettünk egy szetter-farkas keveréket is, ő valóságos professszor volt, a befelé nyíló ajtót is ki tudta nyitni, sőt, a villanyt is felkapcsolta. Még nem beszéltünk Lajosról, őt egy autóból dobták ki, és egy közeli benzinkúton végül befogadták, de mindennap meglátogatjuk. Rengeteg állatról gondoskodunk, de mindannyian megérdemlik a törődést, annyi szeretetet kapunk tőlük...