|
A Nagy korallzátony
2005.03.03. 11:09
A legnagyobb korallzátony a Földön.
Nagy korallzátony
 Több mint 2000 km hosszan, 35 millió hektárnyi területen nyúlik el Ausztrália egyik államának, Queensland partjainál, 2900 különálló zátony és több mint 500 kisebb-nagyobb sziget együttese. Több, mint 240 madárfaj fészkel a korallszigeteken.
Az idő haladtával, a világméretű felmelegedés következtében a gleccserek megolvadtak, az óceánok vízszintje pedig fokozatosan emelkedni kezdett.
Ennek hatására Új Guinea és Tasmánia végérvényesen elvált a szárazföldtől. Az elöntött tengerparti síkságokat a korallok színes világa váltotta fel, kialakítva Queensland állam partjainál a Nagy-korallzátonyt. Számtalan élőlénynek nyújt otthont: míg a cetek egyik különleges fajtájának fő szaporodási területet, addig egyes veszélyeztetett fajoknak, mint a tengeri tehénnek, illetve a zöld és a cserepes teknősöknek táplálkozási helyet biztosít.
E fantasztikus képződményről először Cook kapitány adott hírt hajónaplójában, amikor 1769-ben először elhajózott mellette. Az ízig-vérig felfedezőt és tengerészt azonban nem a tenger alatti világ szépsége nyűgözte le, hanem az a veszély, amelyet e szirtek a hajózás számára jelentenek. A szigetek külső - óceán felé eső - fele meredeken zuhan le, akár 2000 méter mélységig is.
A Nagy Korallzátonyon több nemzeti parkot is kialakítottak. Ezek egyike - az 1975-ben létrehozott - Zöld sziget, amely alig 3 méterre emelkedik ki az Óceán szintje fölé. Felszínét főleg kókuszpálmák borítják. Partjait fehér korallhomok fedi, melybe levesteknősök és cserepesteknősök rakják pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő apró teknősöket elsősorban a szigeten fészkelő sirályok és csérek veszélyeztetik, amelyeknek könnyű prédát jelentenek a homokban csetlő-botló, a víz felé igyekvő apróságok.
A szirteket főként kőkorallok és szarukorallok építik fel, létrehozva egy fantasztikusan színes tengeralatti világot.
A vizsgálatok megállapítása szerint 400-nál több korall faj vesz részt a szirtépítésben. A szirtek és zegzugaik hallatlanul sokszínű élővilágnak nyújtanak megélhetési és megtelepedési lehetőséget. Gyakran látható a 2 mázsára is megnövő óriáskagyló, melybe nem ajánlatos belelépni, mert oly szorosra tudja zárni héját, hogy szinte lehetetlen tőle megszabadulni. A mérges kúpcsiga emberre nézve is kellemetlen méregfogakkal rendelkezik. A fehér kauricsiga viszont hosszú időn keresztül pénzként szolgált a tengerparti népek számára Afrikában is).
A lagúnák csendes vizében otthonos a nagy termetű, akár fél kilóra is megnövő rák, a languszta és a medverák.
E terület legszínesebb és leggazdagabb állatcsoportja azonban minden bizonnyal a halak.
Több, mint 1500 fajt írtak itt le. A narancs-fekete-fehér tarka bohóchalak (Némó!) játékosan bujkálnak a másokra halálos veszedelmet jelentő virágállatok karjai között. A pompás papagályhalak négy előrenyúló "fogával" csipkedik az apró korallpolipokat. A szirtek rejtett zugaiban él a magányos és harapós muréna arra lesve, hogy közelébe tévedjen valami ehető hal. A rejtőszínű kőhal emberi szemnek alig észrevehetően lapul a korallsziklákon. Megérinteni azonban életveszélyes, mert úszóinak megnyúlt tüskéi erős méregmirigyekkel kapcsolatosak.
Kétségtelenül e vizek leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb állatai a porcos halak közé tartozó cápák, amelyek közül számos faj előfordul a Nagy Korallzátony közelében és évente több fürdőző illetve könnyűbúvár is áldozatul esik kielégíthetetlen étvágyuknak. Érdekes, hogy éppen a legnagyobb faj, a 8-10 méterre is megnövő óriáscápa egy ártalmatlan plankton evő állat. Nem úgy a szürkecápák, vagy a dajkacápák, amelyek közismerten mohó ragadozók. A korallok között számos tüskésbőrű is megtelepszik. Különböző tengeri sünök és tengeri csillagok, amelyek mind a szirtek nyújtotta terített asztal vendégei. A lagúnák homokjában helyenként akkora tengeri uborkák fekszenek, mint egy spárgatök.
A Nagy korallzátony nyújtotta biológiai sokféleség szinte felülmúlhatatlanul gazdag. Megőrzés nemcsak a tudomány számára fontos és felbecsülhetetlen, de Ausztrália számára különösen az. Ez a korallgát óvja meg ugyanis a kontinens partjait a Csendes Óceán pusztító hatásától. Itt ugyanis megtörik a ciklonok ereje és a szárazföldet már csak a megzabolázott hullámok érik el.
A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a Világörökség részeként.
- TOVÁBBI KÉPEK AUSZTRÁLIÁBÓL -
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
;void(0))
;void(0))
;void(0))
;void(0))
